A visegrádi országok közötti cserekapcsolatok egyik magától értetődő terepe a tudományos-kulturális együttműködés, amely remélhetőleg megmarad a napi külpolitikai csatározások fölött álló stabil építménynek. A kulturális-tudományos kapcsolatteremtést támogató Nemzetközi Visegrádi Alap (IVF – International Visegrad Fund) több évtized távlatából is a közép-európai országok legsikeresebb közös vállalkozása, amely a tudományban sokszor tévutakra vezető elszigeteltséggel szemben a tapasztalatok megosztását, bizonyos esetekben közös tudományos stratégia kialakítását ösztönzi. A 21. században a tudomány előrevitele közös felelősségünk, a közös célkitűzések, érdekek mindenek felett állók, üdvözölni, ápolni kell őket. Sok kutatási területen a folyamatos kommunikáció, egyeztetés és utánkövetés megkerülhetetlen feladat, ezek hiányában bizonyos ágakat nem lehet magas szinten, értően és érzékenyen művelni. A tapasztalatok regionális közkinccsé tétele különösen megtermékenyítő azoknál a humán kutatási témáknál, amelyek középpontjában a közös múlt, a közös művelődéstörténet értékeinek feltárása áll. Ezen értékek, források sok esetben maguk is közösek, nem kisajátíthatók.

A magyar, szlovák, cseh és lengyel tudósok együttműködése új színekkel gyarapszik, szinte személyessé válik a középkorkutatás területén, már csak azért is, mert a régió összekapaszkodása is ebbe a korszakba vezethető vissza. Az 1335-ös visegrádi királytalálkozó pragmatikus és szimbolikus esemény volt: ezen a 14. századi „konferencián” Károly Róbert magyar, III. Kázmér lengyel és Luxemburgi János cseh király egyeztette a közös érdekeket, az összefogás (elsősorban gazdasági) lehetőségeit. Ennek következtében egy olyan új kereskedelmi útvonalat jelöltek ki Bécs elkerülésével, amely a régió országai számára történelmük leggazdagabb évtizedeit hozta el. A „folyosó” lehetővé tette a kulturális hatások-kapcsolatok folyamatos áramlását és cseréjét: rajta keresztül kultúrák elegyedtek és ez új, nagyívű, korszerű – önmagában is értelmezhető – közép-európai műveltséget teremtett a késő-középkor időszakában, egyúttal a régiót az európai magaskultúra egyenrangú (nem periférikus) szereplői közé emelte.

A visegrádi együttműködés még egy olyan területen is éreztette a hatását, amely a középkorban egyébként is államalakulatok felett álló, azoktól független egység-intézmény volt: az egyházban, egyházi kultúrában, s az egyházzenei írásbeliségben is. Közép-európai migrációs útvonalak jöttek létre énekesek-énekrepertoárok, kottamásolók, kódexilluminátorok számára, akik ezeket az ösvényeket szabadon használhatták, tetszés szerint vállalva munkát az útvonal különböző állomásain. Erre kiváló példa a nemrégiben Nagyszombathoz kapcsolt kottás kódexcsoport esete. A kéziratok feltehetően egy olyan 14–15. századi helybéli kódexmásoló műhelyben láttak napvilágot, ahol a kottaírás vegyes elemei, a kevert kottakép magyar, cseh és német másolók együttműködésére utal, akik vagy egy időben, vagy a stafétát egymásnak átadva dolgozhattak több évtizeden át. Munkájukban megragadhatók a saját „nemzeti” színek, ugyanakkor világosan kitapintható a közös stílus, a helybéli összhagyomány kézjegye.

A középkori liturgikus zenei kutatások területén a szomszédos országokkal való összefogás nélkül manapság nehezen képzelhető el jelentős előrelépés. Erre technikailag sem volna mód, hisz az 1541 előtti Magyar Királyságból fennmaradt forrásaink legnagyobb része a mai országhatárokon kívüli könyvtárakban, levéltárakban található meg. E források felbecsülhetetlen kincsei a magyarországi kultúrtörténetnek, de érthetően fontosak a határokon túli kutatások számára is, ha senki nem enged a csábításnak, hogy önkényesen kiszakítsa őket történelmi kontextusukból. Nem szerencsés, ha ugyanazon forrásanyag vizsgálata több, egymástól elszigetelt koordinátarendszerben valósul meg. Örvendetes volna, ha ez egyre ritkábban jelentkezne.

A rendszerváltást megelőző időszak fagyos viszonyait a tapogatózás, majd a partneri, sőt, baráti viszony oldotta fel később, lehetővé téve ezzel a forrásokhoz való hozzájutást. Ugyanakkor sort kell keríteni az eltérő nézőpontok ütköztetésére, a termékeny vitára is (például miképpen nevezzük el közös forrásainkat). A cél egymás módszereinek, eredményeinek meg- és elismerése lehetne, a kutatások kölcsönös elősegítésével. Ebben óriási segítséget jelent a világháló, ahol projektek, adatbázisok alkotnak bonyolult hálózatot és kínálhatnak dús adatszövedéket a gregoriánkutatás minden ága számára, regionális szinten is. Ötleteinket, javaslatainkat akár egy közös felületen is megoszthatnánk egymással.

Kódextöredékekkel foglalkozó Lendület-kutatócsoportunk eredményei szegényesebbek lennének a szlovák kollégák forrásfeltáró és a kéziratokat katalógusokban, online weboldalakon publikáló munkája nélkül, ahogy – kölcsönösen – mi is gazdagíthatjuk az ő tudásukat eredményeinkkel, továbbá a közös brainstorming során is. Jó, ha az egyes részfelismerések összesimulnak, és lassan kiegészítik-kikerekítik a közös középkori múltról alkotott mozaikos képet, új terminológiák, alapvetések megszilárdítását teszik lehetővé, jelentősen előrelendítve a feltárásokat, forrásaink értelmezését és az eredmények disszeminálását a tágabb nemzetközi kutatásban. A közös gondolkodás irányába haladó szemléletváltás útjelzői az elmúlt évek tudományos publikációi, találkozói, online megbeszélései is, amelyek sorozatában – a gregoriánkutatások terén – igen fontos láncszem lehet a visegrádi alap által jelenleg finanszírozott tudományos együttműködés, ha ezt jól ki tudjuk használni. A blogbejegyzés írására ösztönző összmunka keretében személyes szakmai megbeszélésekre került és kerül sor, ahol a négy ország gregorián- és liturgiakutatói folytatnak párbeszédet, a jövőben remélhetően egyre árnyaltabb kérdéseket véve napirendre, kompromisszumokat kötve vitás ügyekben, sokoldalúan, de közösen is értelmezve a regionális jelenségeket.

E jelenlegi projekt keretében a visegrádi országok gregoriánkutatóinak első találkozójára Pozsonyban került sor 2023. november 28–29-én (lásd erről szóló beszámolónkat itt: https://ldzf.zti.hu/2023/12/04/kutatocsoportunk-a-visegrad-nemzetkozi-muhelykonferencian-pozsonyban/), jövőre Budapest lesz a házigazda, majd Prága és Varsó következik – ez sok eredménnyel és áttöréssel kecsegtet a középkori regionális forráskutatások terén.

A találkozó posztere és teljes programja innen letölthető: Workshop-Bratislava-2023-poster