2023. november 28-án és 29-én Pozsonyban, a Lendület Digitális Zenei Fragmentológia Kutatócsoport négy tagja (Czagány Zsuzsa, Gilányi Gabriella, Göbölösné Gaál Eszter, Nagy Torma Julianna) részvételével került sor az Early Music in Central Europe: Collaborated Research, Migrating Sources, Transregional Connections elnevezésű, a Visegrád+ pályázat keretei közt működő nemzetközi kutatócsoport első szakmai találkozójára. Az idén indult projektet, legalábbis annak előzményeit voltaképpen a szükség hívta életre: a világjárvány ideje alatt a középkori liturgikus egyszólamúság, a gregorián ének és gregorián paleográfia régóta együttműködő cseh, szlovák és magyar kutatói az együttműködés virtuális terébe kényszerültek. A másfajta kommunikáció azonban olyannyira jól működött, hogy az addig többé-kevésbé kötetlen szakmai beszélgetések hivatalosabb – ám még mindig virtuális – szintre emelkedhettek. Ekkor jött létre az Early Music in Central Europe (EMCE) online fórum, amely a zenei medievisztika legrangosabb nemzetközi, ugyanakkor közép-európai témákkal foglalkozó kutatóit hívta meg előadónak, és szervezett előadásaik köré szakmai diskurzust. A Visegrád+ pályázat nemcsak újabb szintet lépett e folyamatban, hanem vissza is hozta a lengyel fél bekapcsolásával immár négytagúvá bővült társaságot a valóságos térbe.
A szlovák házigazda Eva Veselovská, a prágai Hana Vlhová-Wörner, a varsói Irina Chachulska és a magyar Czagány Zsuzsa által vezetett négyes találkozója a pozsonyi Szlovák Nemzeti Galéria tanácstermében zajlott, s az előadások, kerekasztal-beszélgetések mellett két különleges programot is magába foglalt: a Galéria esti bejárását, beleértve a titkos, a látogatók előtt általában elzárt tereket, folyosókat, amelyeken maga a régi gyűjtemény kurátora, a kiváló szlovák művészettörténész, Dušan Buran kalauzolta végig a társaságot, valamint a Szlovák Nemzeti Levéltár meglátogatását, ahol a magyar résztvevők – sok egyéb forrás mellett – a szívüknek különösen kedves 15. századi pozsonyi liturgikus kottás kódexek közül kettőt is meglapozhattak.
A találkozó szakmai része hasznos, sok szempontból inspiráló volt, ám magán hordozott néhány „elsőbálozós” hibát, mindenekelőtt egyfajta műfaji bizonytalanságot és felemásságot: a résztvevők többsége kerekasztal mellett zajló műhelybeszélgetésekre készült, rövid, olykor provokatív kérdésfelvetéseket tartalmazó prezentációkkal, amelyektől konstruktív vita kibontakozását remélte. Ilyennek szánta bemutatóját Paweł Figurski, aki a születőfélben levő Ritus Ecclesiae adatbázisról beszélt, hasonlóan Hana Vlhová-Wörner, aki azt nehezményezte, hogy a mai vezető nemzetközi gregorián gyűjtőoldalak nem mindig építik be adatrendszerükbe a közép-európai kutatás legfrissebb eredményeit. A résztvevők közül többen (Irina Chachulska, Gilányi Gabriella, Dominika Grabiec) a világi és szerzetesi kottás szertartáskönyvek, liturgikus hagyományok és notációtípusok korábban elképzelhetetlennek tartott egymásra hatásáról beszéltek, sokéves kutatói tabukat döntögetve. Czagány Zsuzsa azt feszegette, hányféleképpen és hányféle szinten lehet és érdemes a középkori kottás kódextöredékekkel foglalkozni. Gilányi Gabriella olyan összetartozó fragmentumok („testvértöredékek”) közelmúltbeli föltárásáról számolt be, amelyek egy, a Pozsony-Nagyszombat-térségben működő 15. századi műhely (szkriptórium) kottaíróhagyományának tanúi. A vitáknak, az ígéretesen induló dialógusoknak azonban rendre gátat szabtak a kicsit szervetlenül közbeékelt klasszikus konferenciaelőadások, amelyek után már nehéz, sőt, a szűkre szabott keretidők következtében gyakorlatilag lehetetlen volt visszakapcsolódni a vitaindító gondolatokhoz. Pedig bőven akadt volna még megbeszélnivaló forrásokról – kódexekről és töredékekről –, kottaírásokról és kutatási módszerekről, tipológiáról és terminológiáról, az adatbázisok összehangolásának módjairól, esetleg közös publikációs tervekről, amelyek mind egy cél felé mutatnak: hogy a közép-európai térség középkori és kora újkori zene- és művelődéstörténete és annak kutatása sokkal szervesebben épüljön be a nemzetközi tudományosságba, s hogy a Rajnától keletre fekvő régiókról végre lekerüljön a „periférikus” jelző negatív töltete. Mindezek ellenére a kétszer félnapos rendezvény rendkívül tanulságos volt, hiszen kijelölte a négyéves együttműködés és együtt gondolkodás főbb irányait és szintjeit, akár úgy is, hogy felvillantotta a nehézségeket, az oldásra váró feszültség-csomókat, a kompromisszumok lehetőségét. Ezeket kell majd szem előtt tartanunk, amikor pontosan egy év múlva a mi kutatócsoportunk látja vendégül a visegrádi négyeket.
Czagány Zsuzsa
A találkozóról írt blogbejegyzésünk itt olvasható: https://ldzf.zti.hu/2023/12/04/regionalis-parbeszed-a-gregoriankutatasok-teren-gilanyi-gabi-irasa/
A konferenciáról készült videó itt megtekinthető: