Kutatócsoportunk tagja, Szoliva Gábriel tegnap nagyszerű előadást tartott a Pázmány Péter Katolikus Egyetem dísztermében. Nem is akármilyen alkalomból: a Szent István Tudományos Akadémia tagjai közé választotta Gábrielt, aki előadásával elfoglalta az őt megillető széket a tudós testületben. A székfoglaló a néhány éve a zágrábi Érseki Könyvtárban Gábriel által fölfedezett Breviarium Notatum Strigoniense második kötetének 258 töredéke közt megbújó, 6 fragmentumon fönnmaradt úrnapi zsolozsmáról szólt. A földarabolt kódex megtalálását nem túlzás világraszóló felfedezésnek titulálni, hiszen vele a középkori esztergomi offícium legkorábbi, a 13. század második felében készült hangjegyes emléke, az esztergomi székesegyházi szkriptóriumban másolt mintapéldánya került a birtokunkba. Ezen belül az úrnapi história előkerült maradványai külön is szenzációnak számítanak: a töredékekből egyelőre részlegesen rekonstruálható Sapientia aedificavit tételsorozat ugyanis az 1264-ben kodifikált Corpus Christi ünnep Sacerdos in aeternum zsolozsmájának egyfajta kompozíciós előzménye. Mindkét ciklus Aquinói Szent Tamáshoz köthető, sőt, a korábbi zsolozsmában jelennek meg első ízben azok az általa írt úrnapi himnuszok (pl. Tantum ergo, O salutaris hostia, Panis angelicus), amelyek a későbbi Sacerdos-históriában találtak állandó helyükre. Nem sok olyan középkori liturgikus kompozícióról mondhatjuk el, hogy kibontakozásukat születésüktől kiforrott alakjukig szinte lépésről lépésre nyomon követhetjük a forrásokban; az úrnapi históriáknak a zágrábi lelettel kiegészült együttese ilyen kivételesen belátható fejlődésvonulat közvetlen tanúivá tesz minket.
A Magyar Kurír tudósítása a székfoglalóról itt olvasható:
Czagány Zsuzsa