Irina Chachulska, Dominika Grabiec és Paweł Gancarczyk látogatása a Régi Zenetörténeti Osztályon

Kollégáinkkal a Lengyel Tudományos Akadémia Művészeti Intézetének zenetudományi részlegéből nagyon jól szót értünk. Főleg mióta egy Visegrád+ stratégiai pályázat keretében évente legalább egyszer találkozunk és jókat vitázunk, meg mióta egy kétoldalú akadémiai mobilitási projektben is együttműködünk. Három hete mi voltunk Varsóban, a szokásos visegrádi éves műhelykonferencián (lásd erről 2025. szeptember 30-án kelt bejegyzésünket), most meg ők vendégeskedtek nálunk három napig. Jó tömény program volt, hiszen Paweł Gancarczykkal és Dominika Grabieccel egy egész napot töltöttünk az OSZK-ban egy korvina, a Mátyás-graduále társaságában, no meg hallgattuk, ahogy Paweł a Fragmenta et Codices Kutatócsoport vezetőjével, a korvinák nagyszerű kutatójával, Zsupán Edinával beszélget a graduáléról, Mátyás budai udvaráról és könyvtáráról. Edinának külön nagy köszönet, hogy fogadott minket! Aztán egy paleográfus-csúcstalálkozóra is sor került: a varsói Irina Chachulska és a mi Gilányi Gabriellánk a közép-európai gregorián paleográfia tudományának legnagyobbjai közé tartoznak. Csütörtökön, október 16-án Paweł a Zenetudományi Intézetben tartott előadást az úgynevezett Lvivi töredékekről, az ezekben fennmaradt Josquin-miséről, és legnagyobb örömünkre-büszkeségünkre amellett érvelt, hogy a 15. századi franko-flamand polifónia élvonalába tartozó Josquin des Prez akár a budai udvarban is írhatta Missa L’homme armé sexti toni néven ismertté vált miséjét. Ha e feltételezés igaznak bizonyul, az ellensúlyozhatja azt a köztudott szomorú tényt, hogy Magyarország határon belüli gyűjteményeiben alig maradt fönn 14–15. századi többszólamú forrás.

Hiszen kell több egy magyarországi Josquin-misénél?

Czagány Zsuzsa