Visegrádi műhelykonferencia harmadszor
A 2023-as pozsonyi és 2024-es budapesti találkozó után 2025. szeptember 29-én és 30-án immár harmadik alkalommal gyűltek össze az Early Music in Central Europe – Collaborated Research, Migrating Sources, Transregional Connections nemzetközi kutatócsoport szlovák, cseh, lengyel és magyar tagjai, ezúttal Varsóban, a Lengyel Tudományos Akadémia Művészeti Intézetében. A magyar kontingenst a Zenetudományi Intézet Régi Zenetörténeti Osztályának munkatársai, Czagány Zsuzsa, Gilányi Gabriella (in absentia) és Kőnig Julianna alkották. A Visegrádi Alap stratégiai pályázataként 2024-ben alakult csoport célja az egyes országok zenei középkorkutatásainak egyfajta virtuális keretezése, a korábban elszigetelten folytatott részkutatások összehangolása, egymás eredményeinek megismerése és hatékony kihasználása, párbeszéd, inspiráció és közös építkezés a tudományos munka minden szintjén. Míg az első, pozsonyi találkozó inkább az ismerkedés-bemutatkozás jegyében zajlott, az ott prezentált munkák, projektek, publikációs vállalkozások mostanra beértek, részben vagy egészben megvalósultak, némelyikük lezárult, esetleg alapjául szolgált egy következő, újonnan induló munkának. Szlovák kollégáink – Eva Veselovská és tanítványai – például kifejezetten expanzívak: a szlovákiai gyűjtemények, könyv- és levéltárak középkori kottás kódextöredékeinek feltérképezése, részben katalogizálása után Ausztria felé „terjeszkednek,” Klosterneuburg, Admont és Vorau apátsági könyvtárainak kottás fragmentumait célba véve. Paweł Figurski (Varsó) kezdetben is sokat ígérő Liturgica Poloniae adatbázisa hatalmasat lépett előre: nemcsak a középkori lengyel liturgikus kódexek digitális másolatát, metaadatait, teljes inventáriumát kínálja felhasználóinak, de a legkorszerűbb kutatási segédeszközöket, többek között a mesterséges intelligencia adta lehetőségeket is igénybe véve készíti el kívánságra a kódexek kiválasztott szakaszainak transzkripcióját, összehasonlító elemzését, európai forráskörnyezetbe helyezését.
Bár a digitális technológia és az AI-eszközök felhasználása terén mi magyarok – mi tagadás – nem járunk az élen, egyebekben nem kell szégyenkeznünk. A középkori kottás kódextöredékek és hordozóik feltárásával, feldolgozásával és online közreadásával, a fragmentológiai ökoszisztéma kifejlesztésével, benne a spin offként leváló zenei paleográfia kiemelkedő eredményeivel, valamint egyes térségek – például Erdély, vagy Zágráb és Zágráb környéke – állami és egyházi régikönyves gyűjteményeinek beemelésével és az ezekben feltárt töredékek zenetörténeti szempontú bemutatásával nagyban hozzájárulunk a hagyományosan közép-európainak tekintett térség kultúrhistóriai határainak kitágításához.
A varsói műhelykonferencián erőteljesen kirajzolódtak a zenei medievisztika aktuális, nemzetközi viszonylatban is a leghangsúlyosabban művelt területei, az egyes témák és azok „gondozói”: a szlovákok és magyarok töredékkutatása, a lengyel és magyar zenei paleográfia, a lengyel és cseh komplex adatbázisépítés, végül a középkori regionális és lokális liturgikus-zenei hagyományok feltárása, amely valamennyiünk célja s amelyben örvendetes módon egyre inkább megkerülhetetlen a kutatás kölcsönös összekapcsolhatóságának és interoperabilitásának szempontja.
A hagyománynak megfelelően az utolsó szekció a készülő publikációké volt: Hana Vlhová-Wörner (Prága-Basel) Chant and its Transformations in Bohemia monográfiája mellett itt került terítékre kutatócsoportunk küszöbön álló összefoglaló, Testvértöredékek, anyakódexek – Kottás kódextöredékek a középkori Magyarországról c. kötete is.
Czagány Zsuzsa
