A kutatónak rengeteg előnye származik abból, ha munkáját egy csapat tagjaként végezheti. A kérdések megfogalmazásától kezdve az eredmények prezentálásáig a kutatás valamennyi szakaszában támaszkodhat közvetlen környezete megerősítésére és kritikájára, segítséget kérhet és kaphat a hozzá hasonló tématerületen dolgozóktól, akikkel menet közben is megoszthatja tapasztalatait. Az sem baj, ha nincsenek mindig egyenként megragadható, személyekhez, kutatási szálakhoz köthető azonnali és látványos sikerek: jól tudjuk, hogy ezek legföljebb egy-egy hosszabb munkafolyamat végén, a kis részeredmények fokozatos összecsiszolásával, azaz a csapatmunka eredményeként mutatkoznak meg.
A 2023-ban a Nemzetközi Visegrád Alap Stratégiai Pályázatainak (International Visegrad Fund Strategic Grants) egyikeként elindult és az idén októberben lezáruló Early Music in Central Europe: Collaborated Research, Migrating Sources, Transregional Connections elnevezésű projekt kezdetben laza mikrohálózata mostanra a középkori liturgikus egyszólamúság kutatásának igazi közép-európai tudományos laboratóriumává fejlődött. A szlovák, cseh, lengyel és magyar egységekből fölépülő kutató-konzorcium legfőbb célja a zenei medievisztika, a gregoriánkutatás specifikus közép-európai, országonként-hagyományonként mégis másként súlypontozott témáinak, módszertani megközelítéseinek és legújabb eredményeinek összegzése és szélesebb nemzetközi kontextualizálása volt. A csoport tagjai évente egyszer találkoztak, mindig más-más országban: 2023-ban Pozsonyban, 2024-ben Budapesten, 2025-ben Varsóban, végül 2026 októberében Prágában. Míg az első, Eva Veselovská és teamje által rendezett pozsonyi találkozó inkább volt hagyományos konferencia – mintha a résztvevők maguk sem hittek volna az egymással folytatott közvetlen párbeszéd revelatív erejében –, a budapesti és a varsói már közelebb állt az aktív műhelymunkához, a Hana Vlhová-Wörner szervezte, másfél napba sűrített, a Cseh Tudományos Akadémia Akadémiai Konferenciaközpontjában megrendezett prágai záró workshop pedig beteljesítette és csúcsra járatta a folyamatot. A klasszikus előadások helyét vitaindító prezentációk foglalták el, amelyek után valóban hosszú és tartalmas viták következtek. A nemzetközi kontextust és a rendszeren kívüli kontrollt az ERC-projektvezető Giovanni Varelli képviselte kutatócsoportjának két tagjával (Sara Vrdoljakkal és Francesco Orióval), valamint Konstantin Voigt, a würzburgi egyetem Corpus Monodicum projektjének igazgatója. A diszkussziókban valamennyi hagyományos „visegrádi” témáról szó esett: gregorián forrásokról, köztük kottás kódextöredékekről, kottaírásokról, terminológiáról, online adatbázisokról. Az előzetesen megállapított éves témabeosztásnak megfelelően a középpontban most a két utóbbi állt: a zenei paleográfia sajátosan közép-európai problémái (a nómenklatúra mellett elsősorban a vonalrendszer bevezetésének módjai és következményei a különböző térségek zenei íráshagyományaiban), valamint az egyes kutatócsoportok által kifejlesztett adatbázisok, inventáriumok, online platformok összehangolhatóságának kérdése, illetve szükségszerűsége. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a vitákban nemcsak Közép-Európa, de egész Európa legkiválóbb zenei paleográfusai vettek részt. Gilányi Gabriella (Budapest), Irina Chachulska (Varsó) és Eva Veselovská (Pozsony), meg a hozzájuk egyre inkább felnövő Vlhová-tanítvány Rhianydd Hallas (Prága) nemcsak saját rendszerük legújabb fejlesztéseit mutatták be, de – a külső szemlélő Giovanni Varelli markáns véleményét nem megkerülve – megoldást kerestek a hagyományos, olykor pontatlannak és félrevezetőnek vélt közép-európai kottaírás-elnevezések tartalmi pontosítására, egyértelműsítésére. Megvilágító erejű volt Gilányi Gabriella bemutatója, aki szerint a vonalrendszer 12-13. századi magyarországi bevezetésének és az esztergomi notáció kialakulásának hátterében nem egyszeri reformot kell elképzelnünk, hanem hosszabb kísérleti folyamatot. Ennek központi (vélhetően esztergomi) kikristályosodása, majd lokális adaptációja és helyenkénti kreatív továbbfejlesztése eredményezte azt a sokféleséget, amely az utóbbi évek töredékkutatásának köszönhetően tárul elénk egyre markánsabban a kottás forrásokban.
Az adatbázisok, inventáriumok (Databases and Inventories) szekcióiban a magyar Fragmenta Manuscriptorum Musicalium Hungariae Mediaevalis, Melodiarium Hungariae Medii Aevi Digitale, Magyar Neumakatalógus ökoszisztémája és a szlovák Slovak Early Music Database paleográfiai fejlesztései mellett a varsói Pawel Figurski nagyszabású online platformjai arattak nagy sikert. A Liturgica Poloniae és a Ritus+ AI-vezérelt rendszerei hamarosan arra is képesek lesznek, hogy teljes kódexeket olvassanak el, írjanak át, tartalmukat a megfelelő módon tagolják és értelmezzék, sőt más forrásokkal összehasonlíthatóvá tegyék.
A négy év alatt a visegrádi eszme valóban felvirágzott: a projekt kezdetén még viszonylag elszigetelten művelt tématerületek egymást inspirálva fejlődtek komplex kutatási programokká. A gregorián paleográfia, a kottás kódextöredékek kutatása, a forrásgyűjtemények, fondok, valamint a középkori kódexek liturgikus és zenei tartalmának mind teljesebb, a digitális technológia egyre kifinomultabb eszköztárát bevető megjelenítése nemcsak közel hozta egymáshoz a kutatócsoportokat, de eredményeiket a nemzetközi szakmai porondon is láthatóvá és elismertté tette.
Czagány Zsuzsa
A négyéves projektről bővebben itt: https://www.mua.cas.cz/en/projekt/early-music-in-central-europe
A prágai konferencia programja itt: https://www.mua.cas.cz/uploads/files/program2-6ac8b2f42733d.pdf
