Az utóbbi évtizedben a „Krakkói töredék” fogalommá vált a magyarországi gregoriánkutatásban és gregorián paleográfiában. Nem csoda, hiszen ez a majdnem teljes kottás kódexlap őrzi a középkori Magyarországon egyedülállóan művelt „esztergomi” hangjegyírás egyik (ha nem a) legkorábbi emlékét. A fragmentumot egy 12. századi magyarországi antifonáléból vágták ki, s használták föl egy 15. századi krakkói kézirat kötésének megerősítésére: a pergamenlap a hordozókézirat elején, az első ívfüzet gerincén áthajtva maradt fönn, nem szorosan vett előzéklap tehát, s mivel nincs a kötéstáblához ragasztva, mindkét oldalának tartalma hozzáférhető.

A töredéket éppen tíz éve fedezte föl élesszemű lengyel kollégánk, Jakub Kubieniec a krakkói Jagelló Könyvtárban, s küldte el nekünk a róla készített digitális másolatot. Akkor mindent kiderítettünk a fragmentum liturgikus zenei tartalmáról, amit lehetett, s ezt a Studia Musicologica számára tanulmányban meg is írtuk (Czagány Zsuzsa: Fragmentum Cracoviense officii sancti Demetrii Thessalonicensis, Studia Musicologica, 56/2–3, 2015, 173–188.). Hangjegyírását kicsit később Gilányi Gabriella kezdte tanulmányozni, és az eredményeket beépíteni az általa írt magyarországi notációtörténetbe. Mindennek ellenére a töredéket sosem láttuk élőben. Most végre, 2025. október 1-én, a varsói Visegrád-műhelykonferencia után (erről lásd előző bejegyzésünket), Jakub Kubieniec kíséretében megnézhettük, lemérhettük, fotózhattuk. Sőt, nemcsak ezt az egy töredéket, de egy másikat is, amelyikre szintén Kubieniec hívta föl a figyelmünket: egy 13. századi szerzetesi (talán bencés) antifonále ugyancsak kötésmegerősítésként felhasznált lapjának üresen hagyott alsó részére valaki utólag, de még a 13. században egy zenei tételt kottázott be. A kotta ismét esztergomi. Bár a bejegyés nagyon rövid, alig két sornyi, paleográfiai szempontból valószínűleg kiemelkedően fontos, hiszen az esztergomi notáció csekély számú 13. századi forrásai közé illeszthető.

Czagány Zsuzsa