Megint Scriptoriumon voltunk, ezúttal Esztergomban. Az immár nyolcadszor megrendezett „kéziratosság” konferenciára a Szent Adalbert Központban került sor május 22-én és 23-án. A kezdeményező most is az Országos Katolikus Gyűjteményi Központ és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának Klasszika Filológia Tanszéke volt, a szervezésben harmadikként a Prímási Levéltár működött közre. Bár sajnos csak az első napon tudtunk részt venni, ez is elég volt ahhoz, hogy sok jó előadást hallgassunk meg, beszélgessünk és vitázzunk, a társtudományok területéről érkező kollégák érvelése hatására átgondoljuk, esetleg módosítsuk véleményünket egy-egy kérdésről.

Minket persze elsősorban azok az előadások érdekeltek, amelyek középkori kódextöredékekkel foglalkoztak: Hende Fanni a HUN-REN OSZK Fragmenta et Codices kutatócsoportból az Országos Levéltárban őrzött Magyar Kamara Archívuma fondcsoportjaiban végez évek óta kutatást. Most három olyan, e fondokban őrzött nem liturgikus in situ fragmentumról beszélt, amelyek anyakódexeit csaknem biztosan a középkori Magyarországon használták. Ugyanennek a kutatócsoportak a tagja, Kisdi Klára a Csurgói Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnázium könyvtárában bukkant rá többé-kevésbé véletlenül néhány lefejtett kódextöredékre. Előadásában ezeket mutatta be, köztük egy pompás, a 15-16. század fordulóján készült esztergomi notációs graduále töredékes levelét. Bár a végső következtetések levonásáig a fönnmaradt kottaírást és dallamkészletet alapos vizsgálatnak kell még alávetni, nem kizárt, hogy a fragmentumon a középkori esztergomi notáció egy sajátos, nyugat-magyarországi változatát azonosíthatjuk.

Kutatócsoportunkból ketten vettünk részt a konferencián: Gilányi Gabi az esztergomi Főszékesegyházi Könyvtárban őrzött, a középkori magyar zenetörténet alapforrásaiként számontartott graduálékat és antifonálékat, valamint az ezekből származó, a közelmúltban föltárt töredékeket vette sorra. A látványos forrásrekonstrukciók mellett fölvillantotta azt a szélesebb, feltehetően Nagyszombathoz köthető 15. századi forráshálót is, amelynek fölrajzolásához nagyban hozzájárult az egyelőre nyolc töredékkel képviselt, Gilányi által önálló monográfiában közreadott Graduale Strigoniense. (lásd erről szóló bejegyzésünket itt: https://ldzf.zti.hu/2025/03/10/mi-mindent-lehet-kihozni-nyolc-toredekbol-gilanyi-gabriella-uj-monografiaja-a-resonemus-pariter-muhelytanulmanyok-sorozatban/ )

Czagány Zsuzsa az éppen egy évvel ezelőtt a Román Állami Levéltár Kolozsvári Fióklevéltárában végzett helyszíni kutatás eredményeiről számolt be, melynek során az 1528 előtt készült Kolozsvári graduále eddig ismeretlen három, csaknem teljes, a 16-17. századi kolozsvári magisztrátus iratainak borítójaként felhasznált lapja került elő. A kódex eddig azonosított töredékeinek száma így hatra emelkedett, sőt az újak közül kettő egyértelműen elárulja, hogy a graduále tartalmazott szekvenciagyűjteményt is.

Nagyon hálásak vagyunk a szervezőknek, különösképpen Boros Istvánnak és Takács Lászlónak a meghívásért és befogadásért, valamint Hegedűs Andrásnak, a Prímási Levéltár igazgatójának, aki végigkalauzolta a konferencia publikumát a Rózsa a liliomok között ‒ Esztergom „Rubintként ragyogó csodás művű” középkori székesegyháza című nagyszerű, a középkori Szent Adalbert székesegyházat voltaképpen ugyancsak töredékekből rekonstruáló kiállításán.

Czagány Zsuzsa

A konferencia részletes programja itt elérhető: https://www.magyarkurir.hu/uploads/content/147492/fajlok/scriptorium_viii_programfuzet.pdf