Ecce quam bonum et quam iucundum est laborare fratres in unum – ezzel a zsoltárvers-parafrázissal kezdte nyitóbeszédét Dobszay László 1988-ban, a Nemzetközi Zenetudományi Társaság (IMS) Cantus Planus munkacsoportjának Tihanyban rendezett konferenciáján. A tihanyi tanácskozás sorrendben a második volt az akkor még kizárólag a középkori latin Európa liturgikus egyszólamúságával foglalkozó tudósokat egybetömörítő Study Group életében. Mintegy kétéves előkészület után hivatalosan ugyanis 1984-ben Veszprémben alakult meg a csoport, a gregorián ének akkor legnevesebb európai és amerikai kutatóinak részvételével, az intézményes magyar gregoriánkutatás alapító nemzedéke, Rajeczky Benjamin, Dobszay László, Szendrei Janka és Ullmann Péter kezdeményezésére. Ezt követően a két-három évente megrendezett konferenciák rendre Magyarországon zajlottak, egy-egy kivételt csak az IMS ötévenként sorra kerülő kongresszusainak Cantus planus-napjai, illetve -szekciói jelentettek. Az első nem-magyarországi tanácskozás Niederaltaichban volt 2006-ban, de 2009-ben ismét itthon, Dobogókőn gyűlt össze az időközben jócskán megnövekedett létszámú, immár nemcsak a nyugati, de a keleti (bizánci, szláv) egyházak liturgikus zenéjét kutató zenetörténészekből álló csoport. Az utóbbi 15 év Cantus planus-konferenciái már mind külföldön zajlottak: 2011-ben Bécs, 2014-ben a velencei San Servolo sziget, 2016-ban Dublin, 2018-ban a svédországi Växjö adott otthont a tanácskozásoknak. 2020-ban a csehországi Telc lett volna a házigazda, a járványos idők miatt azonban a társaságnak be kellett érnie egy virtuális Cantus Planus Research Forum-mal.
2024-ben, 40 évvel a veszprémi alapítás után a kutatócsoport visszatért Magyarországra. A Quadraginta annis alcímet viselő, sorrendben a 20. konferencia a Gödöllői Premontrei Apátság Aulájában, Auditóriumában és egyéb informális helyszínein tartotta jubileumi tanácskozását 2024. július 30-tól augusztus 3-ig 29 ország 106 kutatójának részvételével. A tudósok öt napig “laktak és dolgoztak együtt”, éppen olyan szívet melengetően, mint ahogy 38 évvel korábban Tihanyban. Az alapító nemzedékből persze sokan már nem élnek. Annál nagyobb öröm volt látni és hallani Ullmann Pétert, a ma már nyugalmazott premontrei perjelt, aki a nyitóest egyik beszédét mondta, Barbara Haggh-Huglót, a konferencia egyetlen keynote-jának előadóját, David Hiley-t, aki a régi konferenciaképekből összeállított vetítés mellett idézte föl emlékeit, Charles Atkinsont, Charles Brewert és John Caldwellt, akik mind ott voltak a kezdeteknél, és most is aktív előadóként vettek részt a konferencián.
A szervező csapat az egykori alapítók tanítványaiból, az utánuk következő második és harmadik nemzedék tagjaiból és az ő tanítványaikból állt össze: Czagány Zsuzsa a Zenetudományi Intézet Régi Zenetörténeti Osztályát, Földváry Miklós István az ELTE Vallástudományi Tanszékét, Déri Balázs pedig, a konferencia megálmodójaként és fő szervezőjeként mindkettőt képviselte. Hármójuk fiatal kollégái és tanítványai éjt nappallá téve dolgoztak azon, hogy az előadások technikai háttere biztosítva legyen, hogy a szekciók és kerekasztalok gördülékenyen kövessék egymást, hogy senki ne tévedjen el a párhuzamos előadások és helyszíneik útvesztőjében, hogy mindenkinek jusson elegendő kávé és hideg víz, s hogy mindenki időben megérkezzen az esti programokra, koncertekre és liturgiákra.
Minden előadást és kiegészítő programot persze lehetetlen fölsorolni. A konferencia azonban nagyon jó keresztmetszetet adott a mai széles értelemben vett gregoriánkutatás fő irányzatairól és fókuszpontjairól. Voltak örökzöld, azaz hosszú ideje folyó és még mindig népszerű területeken mozgó előadások (például szenthistóriákról, szekvenciákról és trópusokról, Boethius De institutione musicájáról, valamint az 1000 körül íródott Dialogus de musica traktátusról), de olyanok is, amelyek a legújabb digitális technológiát bevető és alkalmazó módszerekről számoltak be, elkápráztatva a középnemzedék (még) fölzárkózni kívánó tagjait. Többen egész kutatócsoportjukkal érkeztek – például Emma Hornby a bristoli egyetemről, Manuel Pedro Ferreira a lisszaboni NOVA Egyetem CESEM központjából, Földváry Miklós István és Czagány Zsuzsa Lendület-csapataikkal, – megmutatva, hogy egy-egy szélesebb tématerületet hogyan lehet és érdemes a fiatal munkatársakat bevonva komplex módon, több oldalról bejárni, s az elért eredményeket akár megsokszorozni. Szó esett adatbázisokról, szöveg- és dallamkódolásról, hagyományos és digitális forráskiadásról, kottaírásokról és kottás kódextöredékekről. Önálló szekciót kaptak a gregoriánum késői közép-európai transzformációi, a női szerzetesi közösségek énekgyakorlata, az ibériai / óhispán dallamhagyomány és paleográfia, de az Európán kívüli közép- és újkori dallamkultúrák is. Kifejezetten jól sikerült a gödöllői konferencia “kísérleti” próbálkozása, a tízperces gyorselőadásokat összefogó Forum of the Next Generation két sorozata. Túlnyomórészt itt mutatkoztak be a középkori liturgia- és zenetörténeti kutatás két magyarországi műhelyének fiatal munkatársai: Suba Katalin és Horváth Balázs (Földváry Miklós István csoportjából), valamint Enyedi Mózes, Varga László Dávid, Kőnig Julianna, Tóka Borbála és Göbölösné Gaál Eszter (Czagány Zsuzsa műhelyéből). Az utolsó nap délutánjának kerekasztal-tanácskozásain és panelszekcióin a kisebb és nagyobb szabású digitális projekteké volt a főszerep: Debra Lacoste és Jennifer Bain az évek óta folyó, számos ország gregorián forrás-adatbázisát tömörítő Digital Analysis of Chant Transmission “ernyő-vállalkozás” közép- és hosszútávú terveiről beszéltek, bemutatkozott a Christelle Cazaux, Laura Albiero és Matthieu Romanens közreműködésével folyó Carmina Burana Online és a Giovanni Varelli által vezetett Scribemus ERC-projekt.
A Cantus planus munkacsoport 1988-as tihanyi konferenciája az akkor a húszas éveinek elején járó, még egyetemista, nagyrészt a közép-európai országokból érkező nemzedéknek tette lehetővé, hogy először találkozzon a nemzetközi gregoriánkutatás akkori nagyjaival. A “Tihany-Generation” ma középkorú tagjai közül sokan itt voltak Gödöllőn, hozva magukkal fiatal munkatársaikat, növendékeiket. A jövő gregoriánkutatásának “Gödöllő-nemzedékét”.
Czagány Zsuzsa
