Két okból szeretünk nagyon a Scriptorium konferenciákra járni. Egyrészt az mindig izgalmas, ha nem egészen a „mieink” között vagyunk, vagyis ha olyanok előtt kell előadást tartanunk, akik nem a legszűkebb zenetörténész-medievista közegből kerülnek ki. Az ember ilyenkor maga is kicsit kívülről néz rá a saját témáira, és megpróbálja egészen más szemszögből megfogalmazni, értelmezni, értelmezhetővé tenni azokat. Ugyanakkor ez a „másmilyen” közeg nagyonis jóindulatú, érdeklődő, néha kifejezetten kíváncsi, és ez önbizalommal tölti el az embert.
A másik ok, ami miatt jó ezeket a konferenciákat látogatni, hogy nem kell minden előadást görcsösen megérteni, hiszen mi mégiscsak kívülállók vagyunk. Szabad ezt-azt nem-értenünk, naiv kérdéseket föltennünk a klasszika-filológusoknak, irodalom- és nyelvtörténészeknek, orientalistáknak, elcsodálkoznunk azon, amit a többség természetesnek vesz. Lehet, hogy itt kezdődik az interdiszciplinaritás, ezzel a kölcsönös egymásra nyitottsággal, befogadással, olyan kijelentések fölötti elgondolkodással, amelyeket a magunk szűk körében megingathatatlannak tartunk régóta.
Az idei Scriptorium Debrecenben volt május 30-31-én, most is Boros István, Takács László és Varga Lajos rendezték, mint az eddigieket, most is a szakmai professzionalizmus és a már-már családiasan közvetlen interaktivitás sajátos elegyét teremtve meg. A szervező háttérintézmények a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészkarának Klasszika-filológia Tanszéke és az Országos Katolikus Gyűjteményi Központ voltak, a házigazda pedig a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye és az Egyházmegyei Katechétikai Központ. A konferencia egyik nyitóbeszédét maga S.E.R Palánki Ferenc megyéspüspök úr tartotta. A csapatunkból hárman vettünk részt a tanácskozáson – Czagány Zsuzsa, Gilányi Gabriella, Enyedi Mózes –, de csak egyetlen témával. Mindhárman a MNL Országos Levéltárából még a múlt század hetvenes éveiben rejtélyes módon eltűnt és tavaly decemberben csapattársunk, a szemfüles Gaál Eszti segítségével megtalált 14. századi pálos graduále-töredékről és annak hordozókéziratáról, a 16. századi sátoraljaújhelyi bordézsmajegyzékről beszéltünk. Zsuzsa a töredék eltűnésének és megtalálásának háttértörténetét, valamint borítóként való fölhasználásának feltételezett körülményeit mondta el. Gabi a pálos kottaírás jellegzetességeit mutatta meg a fragmentumon és vetette össze más magyarországi pálos források notációjával, Mózes pedig a töredéken fönnmaradt Dániel-kantikumot és ebből kiindulva a tüzes kemencébe vetett három ifjú hálaénekének középkori magyarországi dallamváltozatait, hagyományozódását elemezte. És énekelt is, mindenki nagy gyönyörűségére.
Nagyon hálásak vagyunk a Scriptorium szervezőinek a befogadásunkért, hogy immár szinte törzsvendégként lehetünk ott minden évben az üléseken, a kísérőprogramokért, levéltár- és könyvtárlátogatásokért és persze a jó beszélgetésekért.
Czagány Zsuzsa
Képes beszámoló a konferenciáról a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye weboldalán: https://dnyem.hu/2024/05/30/scriptorium-konferencia-debrecenben/
A konferencia teljes programja az előadások absztraktjaival: