Május 29. és 31. között kutatócsoportunk két tagja, Czagány Zsuzsa és Gaál Eszter Kolozsváron járt, a Babeş-Bolyai Egyetem bölcsészkarának filológus, irodalom- és könyvtörténész professzora, Adrian Papahagi meghívására. Papahagi professzor kezdettől fogva csapatunk segítői közé tartozik; neki köszönhetjük néhány kivételesen értékes kottás kódextöredék, többek között a Váradi („Zalka-”) antifonále és graduále egy-egy fragmentumának fölfedezését a kolozsvári Román Akadémia könyvtárában. Az általa szervezett eseményen Czagány Zsuzsa előadást tartott az egyetem diákjai és tanárai előtt Fragments, chants, notations: Ecosystem of music fragmentology címmel, Gaál Eszter pedig énekelt, nagyrészt az előadásban bemutatott, rekonstruált középkori hangjegyes kódextöredékek dallamaiból válogatva.

Mindez azonban csak az utazás egyik célja volt. A másik a kolozsvári Szent Mihály plébániatemplom „titkos” tornyába rejtett, és csak a közelmúltban föltárt irat- és könyvanyag tanulmányozása volt. Az évszázadokig a toronyban elzárt könyvtár csak 2018-ban került át a Bernád Rita gyulafehérvári egyházmegyei főlevéltárosnak köszönhetően létrehozott Gyulafehérvári Főegyházmegyei Levéltár Kolozsvári Gyűjtőlevéltára és Könyvtára intézményébe. (A titkos könyv- és levéltárról bővebben lásd az intézmény honlapjának leírását: https://szmk.ro/egyhaz/ter/intezmenyek/leveltar/)

A mintegy 1800 könyvből álló gyűjteményt átnézve teljes borítóként szolgáló kottás kódextöredéket nem találtunk. Találtunk viszont négy olyan 16-17. századi könyvet, amelyek belsejében a kötést és a gerincet erősítő rövidebb-hosszabb pergamencsíkok maradtak fönn. A Szent Ágoston műveinek 1541 és 1543 között a bázeli Frobennél megjelent tízkötetes összkiadása mindegyik kötetének kötésénél ugyanabból a középkori kottás kódexből hasított csíkokat használtak föl. Sajnos a csíkok nagyon keskenyek, ráadásul hangjegyes tartalom csupán kettőn látszik, így azonosításuk komoly megpróbáltatások elé állítja majd a kutatást.

Czagány Zsuzsa