A Magyar Tudomány Ünnepe rendezvénysorozatához kapcsolódóan a Lendület Digitális Zenei Fragmentológia Kutatócsoport 2021. november 17-én délután tartotta éves kamarakonferenciáját a Zenetudományi Intézet Bartók-termében. A csaknem pontosan egy évvel korábban rendezett eseményhez hasonlóan az ülés tudományos előadásait két roll-up poszter egészítette ki, képi összefoglalást nyújtva a kutatócsoport belföldi és külföldi kutatóútjairól, legújabb fölfedezéseiről, valamint az eredmények elektronikus és digitális feldolgozásának pillanatnyi állapotáról. A konferencia előadásai két tematikus súlypont köré rendeződtek: (1) a kutatócsoport által épített adatbázisok és elektronikus háttértárak, amelyek egyfajta digitális ökoszisztémát alkotva foglalják össze a középkori kottás kódextöredékek háromirányú földolgozását a klasszikus fragmentológia (Fragmenta Manuscriptorum Musicalium Hungariae Mediaevalis), a zenei paleográfia (Magyar Neumakatalógus) és az összehasonlító dallamtörténeti vizsgálat (Melodiarium Hungariae Medii Aevi Digitale) eredményeire támaszkodva, (2) Laskói Demeter 15. századi kézirata, amelyet a kutatócsoport tagjai ez év szeptemberében digitalizáltak a kódex őrzőhelyén, a šibeniki ferences kolostor könyvtárában. Az első témakört Czagány Zsuzsa bevezető előadása dolgozta ki, bemutatva a kutatócsoport weboldalait és a mögöttük épített adatbázisokat, majd Szoliva Gábriel beszélt a Melodiarium Hungariae Medii Aevi Digitale részeként megjelenő himnusz-adatbázisról. A konferencia második felének első előadása (Czagány Zsuzsa) a Laskói-kódex posszesszorbejegyzéseit, a digitális fényképtechnikának köszönhetően kiolvasható személy- és helységneveket tárgyalta, megfogalmazva az ezekből levonható, a kódex 15. századi tulajdonosváltásaira és vándorútjára vonatkozó következtetéseket. A második előadás (Gilányi Gabriella) a kézirat előzéklapjaiként fönnmaradt két 12. századi kottás tropárium-szekvencionále-töredéket elemezte. A töredékek mind zenei-paleográfiai, mind dallamtörténeti szempontból egyedülállóak: egyfelől a középkori magyarországi (esztergomi) kottaírás talán legkorábbi, a Pray-kódex első notációs rétegénél is régebbi emlékét őrzik, másrészt tartalmazzák a Laudem Deo dicam karácsonyi lekciótropus torzóját, amely nemcsak a középkori magyarországi, de az európai liturgikus forrásokban is ritkaságnak számít.
A konferenciaelőadások között és alatt a kutatócsoport tagjai – Gaál Eszter, Tóka Borbála és Enyedi Mózes – énekeltek a kutatáshoz kapcsolódó forrásokból és dallamtárakból: a latin egyszólamú gregorián énektételek mellett azok többszólamú, illetve protestáns magyar nyelvű változatai is elhangzottak.
