A kutatócsoport vezetője, Czagány Zsuzsa engedélyt kapott arra, hogy az Evangélikus Országos Gyűjtemény könyvtárában őrzött középkori kottás kódextöredékeket a helyszínen tanulmányozhassa. A könyvtár vezetője, Hubert Gabriella segítségének köszönhetően a kutatás során négy hangjelzett fragmentum került elő. Egyikük egy 14. századi cseh kódexből származó kettévágott pergamenlap-torzó , mely a cseh rombikus hangjegyírás egy viszonylag korai emlékét őrizte meg. A hordozókönyvről lefejtve a két darab csaknem pontosan összeilleszthető. A másik újonnan azonosított töredék egy 15. századi, feltehetőleg németországi zsolozsmakódexből (antifonáléból) származik, amely jellegzetes német-gót „patkószög” hangjegyírással készült. Különösen érdekes egy 12. századi, még vonalrendszer nélküli neumaírással lejegyzett kottás breviáriumtöredék, amely Temesvári Pelbárt szermóinak 1501-es augsburgi kiadását erősítette: a két csaknem teljes kódexlapot a hordozókönyv elülső és hátsó kötéstáblájához ragasztották, így egyelőre csak egyik oldaluk hozzáférhető. A kötet első lapján az Augsburgtól nem messze fekvő diesseni ágostonos kolostor tulajdonosi bejegyzése olvasható, amiből arra következtethetünk, hogy az egykori kottás kódex is a délnémet-bajor térség valamely egyházi intézményének liturgikus könyvállományához tartozott. Bizonyosan a középkori Magyarországról származott azonban az utolsó föltárt fragmentum, amelybe Lippay János Posoni kert c. 1664-ben nyomtatott kertészeti könyvét kötötték. A 15. századi antifonále talán az északi peremvidék valamelyik egyházának kódexe volt. Teljes leírása és paleográfiai-tartalmi elemzése a kutatócsoport oldalán, az alábbi linken érhető el >>>